„Eddigi nyolc utamon már vagy 80 országban megfordultam és tekintélyes ismeretanyagra tettem szert. Úgy vélem, ezekből összeállíthatnék néhány szintetizáló művet- főleg a földrajzot tanító pedagógusok számára.” (Balázs Dénes)
Dr. Balázs Dénes már gyermekkorában fejébe vette, hogy bejárja a kerek világot. Álma valóra vált, hiszen öt kontinens 130 országában járt. Utazásain szerzett ismereteit 27 könyvben, számos cikkben tette közkinccsé. Ez a jeles geográfus alapította meg az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot.
A múzeum alapítójának állít emléket a 3276 expedíciós nap, Balázs Dénes a múzeumalapító geográfus újraolvasva című állandó kiállítás. A tárlat egy „háromdimenziós” kézikönyv, melynek hét tematikus egységében (karsztok, sivatagok világa, őserdők világa, jég- és a vulkánok világa) nemcsak a földrajz szerelmesei érezhetik otthon magukat, hanem a földrajzjegytől függetlenül minden kíváncsi és a világra nyitott érdeklődő.
A kiállítás megtekinthető: 2015. október 31.
Információ: 54/451-295; karacs.muzeum@gmail.com
Balázs Dénesről
Balázs Dénes(1924. szept. 17. Debrecen – 1994. okt. 19. Érd) – geográfus, karsztkutató, természettudományi gyűjtő, földrajzi szakíró, múzeumalapító.
Diákként ötezer kilométeres kerékpárúttal bejárta Magyarország és Erdély tájait. A II. vh. után szumgaiti lágerben három és fél évig hadifogságban volt. A kőbányai Dohánygyárban, majd az Élelmiszeripari Minisztériumban dolgozott (1949-1955). Állásáról lemondva a földrajztudománynak szentelte életét. A ELTE TTK-án földrajz szakon végzett (1963), majd doktori oklevelet szerzett (1964). Szakmai pályafutását az Aggteleki-karsztvidéken barlangok kutatásával kezdte.
Nevéhez fűződik az égerszögi Szabadság-barlang feltárása. 1958-1994 között öt kontinens mintegy 130 országában végzett természettudományi, botanikai és zoológiai gyűjtéseket, illetve természetföldrajzi tereptanulmányokat. Magányos, hátizsákos kutatásait állami támogatás nélkül, önerőből, igen nehéz körülmények között bonyolította le. Két Föld körüli utat tett (1977-1978, 1984-1985). Kimagasló eredményeket ért el a Föld karsztjelenségei, barlangjai, sivatagjai és vulkánjai tanulmányozásában.
A Magyar-Lengyel Szahara-expedíció szervezője és vezetője (1967), bejárta Észak- és Közép-Afrika országait. Kiterjedt botanikai, elsősorban mohagyűjtéseket folytatott Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikába, valamint Óceániában.
DK-Ázsiából számos barlangkedvelő állatot, közülük sok denevért hozott haza a Magyar Természettudományi Múzeumnak és az ELTE Állattani Tanszékének. Balogh János és Mahunka Sándor zoológus megbízásából kiterjedt talajfauna-gyűjtést végzett Amazóniában, Madagaszkáron és Óceániában. Mahunka Sándor, az anyag tudományos feldolgozója két új atkafajt és egy új állatnemet nevezett el a gyűjtőről.
Kitartó szervezőmunkával és példamutató személyes áldozatkészséggel 1983-ban létrehozta a Magyar Földrajzi Múzeumot, Érd város első közgyűjteményét. Nagy figyelmet fordított a külföldön fellelhető magyar vonatkozású emlékek felkutatására, nyilvántartásba vételére, dokumentálására. Meghatározó tudományszervező szerepe volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a Magyar Földrajzi Társaságban. Alapító szerkesztőként indította útjára a Karszt és Barlang, valamint a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című szakfolyóiratot. Írásaiban nagy figyelmet fordított a természeti értékek megőrzésére, számos cikkében emelte fel szavát földtani, geológiai kincseink megóvásáért.
Élményeit élvezetes stílusú, magas színvonalú útleírásokban adta közre. 27 könyve jelent meg öt nyelven, valamint több száz ismeretterjesztő cikket, tudományos dolgozatot publikált.
(forrás.: Magyar Földrajzi Múzeum)