Erőss Lajos református lelkész

Erőss Lajos református lelkész (1857-1911)

Ifjúkor, tanulmányok

A Bihar vármegyei Darvas községben született. Szülei bár gazdagok, de egyszerű emberek voltak, viszont mélyen hívők és tudománytisztelők. Látván gyermekük tehetségét, tőlük telhetően segítették, hogy tanult ember legyen. A falusi iskola után beíratták őt a debreceni kollégiumba, ahol tizenkét évig tanult. A gimnázium elvégzése után, 1876-ban kitűnő eredménnyel érettségizett és teológiára iratkozott be. Ott mind tanárai, mind társai körében igen nagy tiszteletet vívott ki magának, hiszen egymás után különböző diáktisztségekre választották meg. A hittanszaki önképzőtársulatnak addig kőnyomatú közlönyét, mint szerkesztő a nyomdában kezdte nyomatni és széles körben terjesztette. A magyar irodalmi önképzőkör negyven éves jubileuma alkalmából megírta annak történetét. Ezen tevékenységek miatt nagy reményekre jogosító pálya előtt állt, mikor is 1880-ban befejezte teológiai tanulmányait. Ezután egy évig a debreceni főgimnáziumban, mint segédtanár dolgozott, majd szeniorrá választották. Ekkor lett az ifjúság feje és vezetője. 1882-ben baselbe, majd a berlini egyetemre megy, hogy tudását gazdagítsa. Ott kitűnő tanárok előadásait hallgatta.

Papi hivatás

1883-ban hazatért és Földesen, Bihar Vármegyében lett segédlelkész, ahol nagyon megszerette az ottani gyülekezet. 1884-ben a Szilágy vármegyei kémeri egyház rendes papjává választotta, ezen állást 1884 júliusában el is foglalta. Időközben a földesi papi-hivatás megüresedett és a hálás ottaniak szeretettel hívták vissza lelkészüknek. Visszament tehát 1886-ban Földesre, ahol pályáját kezdte és hét évig szolgálta az ott élőket. A közeli püspökladányi nagy múltú és virágzó református gyülekezet 1893-ban elhívta magához és Erőss Lajos vállalva a nagyobb területet, boldogan munkálkodott a hívek lelkiüdvének megmentésén. A nyolcezer lelket számláló népes gyülekezetben egyedül látta el a templomban és a templomon kívül a papi teendőket.

Püspökladányban több reformtevékenység is nevéhez fűződik:

• 1894-ben támogatta a földet követelő nincstelenek mozgalmát és elérte, hogy a vallásalapítvány szakítson a régi gyakorlattal, miszerint ne csak a nagybérlőknek adja haszonbérbe a határt. Így osztották ki az első kisbérleteket a Battonyáson.
• Ugyanezen évben kezdeményezésére két tantermes iskola épült a településen.
• 1896-ban a millennium alkalmából kicseréltette a református egyház régi harangját.

Tudományos tevékenység

Ezen felül rendszeresen foglalkozott irodalommal és a tudományokkal, sőt a társadalmi életből is kivette részét. A Debreceni Protestáns Lapban rendszeresen publikált és hosszabb ideig egy helyi lapot is szerkesztett Püspökladány címmel, mely közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi témákkal, két hetente megjelenő kiadvány volt. 1896-ban Debrecenben hittani tanulmányi füzetet is kiadott és 1898-ban társszerkesztője lett a Debreceni Protestáns Lapoknak. A Szabolcs-Hajdúvidék egyházmegyének tanácsbírói tisztét is betöltötte és ekkor érte a tiszántúli egyházkerület választása, hogy a haláleset miatt megüresedett dogmatikai tanszék élére jelölik. Ekkortól a Debreceni Protestáns Lapot is egyedül szerkesztette négy éven keresztül. 1905-ben jelenik meg fő műve az Apologetika.

Püspökség

1901-ben a tiszántúli egyházkerület tanácsbírájává választják, majd 1908-ban ez az egyházkerület Kiss Áron elhunytával püspöknek választja és a debreceniek lelkipásztorukká. Püspöksége idején elsőként a Délvidékre látogatott el, majd a genfi Kálvin ünnepségen vesz részt. A genfi egyetemen érdemei elismeréseként díszdoktori címet kapott. Püspöki látogatásait folytatva, főleg a nemzetiségek között szétszórt reformátusokat kereste fel.

Végrendelet

1911-ben hirtelen és váratlanul halt meg, de még halála előtt végrendeletet tett, mely igazi kálvinista, puritán szellemben fogalmazódott:

„Temetésem a lehető legegyszerűbb legyen. Mondjon felettem tíz percig tartó imádságot a püspökladányi lelkész. Több és másféle beszédet nem akarok. Gyászruhát és divatos fátylakat én érettem senki is egy pillanatig ne viseljen, hasztalan koszorúkra ne költsön. Így legyen. Ez az akaratom és mindenkitől elvárom, hogy azt tiszteletben tartsa. A Szentháromság egy Isten nevében.
Debrecen, 1911. március 18. „

Végrendelete alapján temették el. Hamvait a püspökladányi temetőben helyezték nyugalomra.

Emlékezet

1990-ben a püspökladányi református templom gyülekezeti termének falára Győrfi Lajos szobrászművész által alkotott Erőss Lajost ábrázoló bronz dombormű került. 2011-ben a településen két évszázada megkezdett református iskolai oktatás újra indult és az intézmény azóta, Erőss Lajos nevét viseli Püspökladányban.