Püspökladány és környékének korai történeti emlékei

 
A Kárpát-medence területén az Kr.e. 6500-4500 közötti időszakot neolitikumnak (újkőkornak) nevezzük.
Az újkőkori forradalom hozta létre az emberi civilizációk legalapvetőbb vívmányait. A korábbi vándorló, vadászó-gyűjtögető népek az újkőkorban már állandó településeket hoztak létre, földműveléssel foglalkoztak, a vadállatokat háziasították. Településeik nagy kiterjedésűek, akár több száz méter hosszan is elnyúlhattak, lakóházaik felszínre épült, oszlopvázas épületek, melyek gyakran több helyiségből állottak. Fontos vívmányaik az agyagedények készítése és a szövés. Az újkőkor jelentős elemei voltak a kőből csiszolással készített eszközök, nyersanyagukat tekintve, kova, radiolarit és obszidián. Csiszolással készültek a kőbalták, kővésők és az őrlőkövek. A csiszolt kőbaltákon megjelentek a kifúrt nyéllyukak. Püspökladány környékéről jelentős számú újkőkori leletet ismerünk különböző határrészekből, mely alapján nyilvánvaló, hogy a víz által nem veszélyeztetett száraz területen több kisebb-nagyobb település volt városunk határában.


A Kárpát-medencei rézkor az Kr.e. 4500-2700 közötti időszakban volt. A neolitikum végén megjelentek az első rézből készített eszközök, tárgyak, melynek okait gazdasági és társadalmi változásokban kereshetjük. A réz mellett ehhez a korszakhoz köthető az arany ékszerként történő első használata. A rézkoron belül három fő periódust különböztetünk meg: korai-középső-késő rézkor. Kialakultak a réz kinyerésének és megmunkálásának technikái. Az ércből kohósítással nyerték ki a rezet és öntési technikával készítették a tárgyaikat. A társadalmi hierarchia átalakulásával a dísztárgyak szerepe is megnőtt. Megjelentek a mívesebb kidolgozású gyöngyök, karperecek, és a középső rézkor elején a fegyverek, csákányok, balták és vésők. A Püspökladánnyal határos Szerep hosszúháti határrészéből került elő egy vörösréz csákány. A rézből öntött, tömör, súlyos, nyéllyukkal ellátott, ellentett élű csákányok talán hatalmi jelvényekként funkcionáltak, viselői a közösség szakrális vagy világi vezetői lehettek.

A Kárpát-medencei bronzkor az Kr.e. 2800/2700-től az Kr.e. 10-9. századig tartott. Különféle népmozgások következtében megváltozott a korábban egységes kulturális képet mutató anyagi kultúra. Kelet felől olyan lovas nép érkezett Kelet-Magyarország területére, melynek vezetői impozáns sírhalmok, kurgánok alá temetkeztek. Dél felől hagyományosan földművelő csoportok húzódtak fel, fejlett fémművességi ismeretekkel, a bronz (alapvetően réz és ón ötvözete) készítésének titkát hozva magukkal. A bronzkoron belül is három fő periódust különböztetünk meg: korai-középső-késő bronzkor. Ekkor jelentek meg a bronzból készült kardok, balták, vésők, ékszerek. Városunk határából több bronzkori leletet tartunk számon, a legjelentősebbek az Álomzug határrészből származó bronzkardok. A Bánffy határrészből tokos baltát és kés töredéket, a Meggyes puszta határrészből bronzüstöket, baltát, karikákat, karperecet és kés töredéket ismerünk. A Kincses dombi gödörsíros temetkezés, az okkersíros műveltséghez tartozik, ami a bronzkor elején jelenik meg.

A Kárpát-medencei vaskor az Kr.e. 9. századtól keltezhető. A legkorábbi vastárgyak már a középső és késő bronzkorban megjelentek. A vas ismerete két úton került a Kárpát-medence területére. Egyrészt a kelet-európai síkságról a kimmereknek és a szkítáknak köszönhetően, másrészt a Közép és Ny-Európában elterjedt Hallstatt-kultúra, majd a Kelta civilizáció közvetítésével. Püspökladány vonatkozásában, a vaskor időszakát követő római császárkor időszakából, a szarmaták és a dákok hagytak nyomot maguk után. Az Érsziget határrészből, az Eperjes völgy határrészből és a város belterületéről is ismerünk szarmata leleteket. A Péterdeák-dűlőben dák és szarmata jellegű kerámiákat találtak.

A népvándorlás a Kr.u. 4. századtól a 10. századig tartó időszak volt. Ez az időszak számos, több okra visszavezethető észak-déli és kelet-nyugati népmozgást jelent. Az eurázsiai sztyeppék nomád állattenyésztő népeinek a szárazságot okozó felmelegedés és a túllegeltetés miatt új legelők után kellett nézniük. A keletről így megkezdődő nomád vándorlás a "dominóelv" szerint lavinaszerű népmozgást indított el: az új legelőket kereső törzsek - maguk előtt hajtva gyengébb ellenfeleiket - rázúdultak Európára. A népvándorlás korában több népcsoport is megjelent a Kárpát-medencében, többek között a hunok, alánok, avarok, de germán népek is megtelepedtek, köztük a gepidák és a longobárdok. Városunkból a népvándorlás korából eddig az avarok jelenléte bizonyított.

A népvándorlás utolsó szakaszában jelentek meg őseink hazánk területén. Árpád magyarjai a 9. század végén hódították meg a Kárpát-medencét. Elsőként a Tiszántúli részeket szállták meg, majd az egész medence területét birtokba vették. Püspökladány határában az Eperjes völgyében telepedtek meg. Települést és több mint 600 sírt tartalmazó köznépi temetőt tártak fel az említett területen. A sírokban mellékletként használati eszközök, dísztárgyak, fegyverek voltak, köztük a korai kereszténységet bizonyító „Ladányi kereszt”.

szerk.: Fórián Péter, a Karacs Ferenc Múzeum munkatársa

Mondd el a véleményed!
PORTRÉ: Kecskés Gyula

Kecskés Gyula
(1901. július 12 – 1987. december 31)
helytörténeti kutató

Portré: Csenki Sándor

Csenki Sándor 
(1920. március 16. – 1945. január 19.)

Emlékezet: Arnóth Sándor

Arnóth Sándor
(1960. február 22.–2011. március 16.)

Androméda Travel Utazási Iroda

Múzeumdigitár

MúzeumDigitár

Kövess minket facebookon!