Rettegi Istvánné

Rettegi Istvánné Kovács Anna (1901, Hajdúböszörmény – 1980, Püspökladány)

Iskolai tanulmányait a hajdúböszörményi elemi iskolában kezdte. Értelmi fejlettségét mutatja, hogy már öt éves korától járt az iskolai órákra, és az iskolai kor előtt megtanult olvasni. A család anyagi nehézségei miatt már 12 éves korától tanítványokat vállalt. 1919-ben tanítói oklevelet szerzett a debreceni Dóczy Gedeon Református Tanítóképző Intézetben, majd a Budapesti Állami Erzsébet Nőiskolába került magyar nyelv és történettudomány szakra. A tanári diploma megszerzése után anyagi okokból állást vállalt Püspökladányban. 1955-ben diplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakán. 1968-ban fejezte be tanári pályafutását a Karacs Ferenc Gimnáziumban.

Aktív élete azonban nem ért véget. A Déri Múzeum megbízásából vezetője maradt az általa alapított iskolamúzeumnak egészen 1978-ig, a múzeum megnyitásáig. Aktívan közreműködött a múzeum megalapításában is.

Első néprajztörténeti gyűjteménye az 1920-30-as években jött létre a polgári iskolában, de ez a második világháborúban teljesen megsemmisült. Az ’50-es években újrakezdte a munkát, és a lakosság adományaira és a diákok gyűjtőmunkáira alapozott iskolamúzeumot hozott létre. Az ötlet és a kivitelezés itthon és külföldön egyaránt nagy sikert aratott. A tudományos alapokra helyezett gyűjtőmunka – melyet kezdetektől a Déri Múzeum segített mind szakmailag, mind anyagilag – olyan eredményesnek bizonyult, hogy az 1970-es évekre kinőtte az iskolamúzeum kereteit. Ezért született az elhatározás, hogy a gyűjteményt egy külön intézményben helyezzék el – így született meg a Karacs Ferenc Múzeum terve.

Karacs Ferenc „kultuszát” is ő karolta fel. Munkájának eredményeképpen 1938-ban emléktáblát helyeztek el Karacs Ferenc egykori szülőházának telkén. 1959-ben az ő vezetésével hozták létre a Karacs-Emlékszobát, és szobrot helyeztek el a gimnázium épületének homlokzatán. 1963-ban a gimnázium új épületében egy kis emlékszobában és a folyosói tárlókban helyezte el a gyarapodó Karacs-anyagot, amelynek jó része később a múzeumba került, és most ott látható.

Rettegi Istvánné pedagógiai tevékenysége 45 évet ölelt fel. Bár nem töltött be vezető közéleti szerepet, szerteágazó munkája során az élet nagyon sok területén letette a névjegyét. A háború után megbízott igazgató volt egy kis ideig, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete helyi csoportjának választmányi tagja és jegyzője, egy időben tanulmányi felügyelő is volt a magyar-történelem szakcsoportban.

Mindezek mellet nagy gondot helyezett arra, hogy a szó legnevesebb értelmében véve pedagógus legyen. Fontosnak tartotta a tanulók erkölcsi, érzelmi és testi nevelésének egyensúlyát, nem csupán a kötelezően előírt tananyag elsajátítását. Bízott az ifjak nevelhetőségében, és mindent megtett az önbizalmuk növeléséért.

Emlékét megőrizzük.

Kitüntetései:

1955 – Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1963 – Szocialista Kultúráért
1967 – Miniszteri Dicséret
1968 – Kiváló Munkáért
1968 – Szakkörvezetői Munkáért
1976 – Emléklap 75. Születésnapjára
1976 – Móra Ferenc Emlékérem

Szerkesztette: Seres László

Irodalom:

Pedagógusok Arcképcsarnoka 2002. Kiadja a Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület. Debrecen, 2002.
Emléknap jeles püspökladányi pedagógusok tiszteletére 2001. április 28. Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné Emlékezete. Püspökladány, 2002.
Karacs Ferenc Múzeum Tagintézmény Püspökladány Fotótára