A kiállítás amellett, hogy megismerteti a látogatókat Püspökladány várossá válásának legfontosabb eseményeivel, bemutatja a település neves kutatóinak életét, munkásságát. A kiállításban eredeti tárgyi, dokumentum és fénykép anyag mellett installációval is szemléltejük a híres püspökladányiak életpályáját.
Program:
Köszöntő beszédet mond: Dombi Imréné Püspökladány város polgármestere
A kiállítást bemutatják: a Karacs Ferenc Múzeum munkatársai
Közreműködik: a Csenki Imre Művészeti iskola
A kiállítás megtekinthető: 2017. február 12. naponta 10-16 óráig
A kiállítás meghívója:
2017. január 20-án 17 órától nyitotta meg kapuit a múzeum új időszaki tárlata. A megnyitón először a Csenki Imre Művészeti Iskola Csimi Handa Banda előadását hallgathattuk meg, majd Ferenczyné Csáki Annamária a múzeum vezetője köszöntötte a vendégeket. Ezután Rásó János Püspökladány város alpolgármestere nyitotta meg a kiállítást. Ezt követően Tányér József a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum megbízott intézményvezetője szólt a Magyar Kultura Napjáról. Seres László a Karacs Ferenc Múzeum történésze mutatta be a kiállítást. Az esemény zárásaként a közönség birtokba vette a tárlatot, lehetőség volt beszélgetni Fórián Péterrel a tárlat koncepciójának kidolgózójával.
Püspökladány története röviden:
Püspökladány kutatói:
KECSKÉS GYULA
(1901-1987)
Kecskés Gyula 1901. július 12-én született Püspökladányban. Tanulmányait Püspökladányban, Mezőtúron és a debreceni tanítóképzőben végezte. 1920 augusztusától a Polgári Iskolában tanít magyart, történelmet, földrajzot, kézimunkát és tornát. Később a református egyház rendes tanítójává választották meg. 1927-től minden szabadidejét a honismereti gyűjtőmunkának szentelte. 1937 őszétől A Püspökladány és Vidéke című hetilap szerkesztését is végezte.
A megyei levéltárban 44 évig kutatott Püspökladány múltját keresve. Püspökladány utcaneveit, helyneveit, határneveit ABC rendbe szedte. Így született a Püspökladány újkori története helyneveiben című monográfia 1974-ben. 1987. december 31-én hunyt el.
A szerző hitvallása: „Legyen ez a könyv –aminek tartom- hiteles adattára az elmúlt időknek. Tartsa meg az, ami létrehozta: a szülőföld szeretete.”
Dorogi Márton 1911. szeptember 11-én született Szerepen. Érettségi után (1927) a Debreceni Református Tanítóképző Intézetben tanult, 1932-ben kapta meg diplomáját. 1932-1936 között ingyenes kisegítő tanítói állást kapott a Református Általános Iskolában. Bekapcsolódott a Magyar Néprajzi Társaság munkájába. Tanítói munkája mellett néprajzi gyűjtő és adatközlő munkát végzett. Gyűjtéseinek egy része nyomtatásban is megjelent, kéziratai az Országos Néprajzi Múzeumban, valamint családi hagyatékban találhatók. A vidék népművészetének, szokásainak kiváló ismerője. 1980. november 10-én, tragikus hirtelenséggel hunyt el.
„A tanító, nevelő munkája mellett az irodalom és a népművészet iránt volt a leginkább érdeklődő. Maradandó örökséget hagyott ránk, mert tudta, a sárréti, a bihari nép szegény művészeti környezetben élt, nőtt fel, ebbeli helyzete arra késztette, hogy munkájában, környezetében legyen igényes. Szép rendet vágjon, szép varrottas, hímzett legyen a ruhája, szépen faragott a kapuja, tornáca és bölcsője, a nép maga teremtette értékrend szerint cselekedte ezeket. Ő a tanító jó szemmel és kellő bölcsességgel kutatta, kereste ezekben az embert körülvevő környezetben az értékeket.”
Az itt kiállított munkája Püspökladány népi építészetére jellemző díszítményekből nyújt illusztratív áttekintést.
Csák Gyula író, újságíró, szociográfus. 1930. január 12-én született Nyíregyházán, de gyermekként Püspökladányban lakott a nagyszüleinél. Elsőként a ladányi határban lévő Bánffyban egy tanyán, később a Darányi telepen lévő parasztházban nevelkedett. A településről indult írói pályája, ide kötik gyermekévei. Csák Gyula évtizedekig újságíróként dolgozott, riporterként újrateremtette a szociográfia irodalmát. Regényei, elbeszélései általában hagyományos formákat követnek. A szerkezetek, elbeszélésmódok tradicionalitására utal, hogy művei történetelvűek, cselekményközpontúak; a belső szerkezetet mindig ezek határozták meg. Az elbeszélői hangvétel úgynevezett realista tónusú. Regényeiben a parasztság megváltozott helyzetének ábrázolása a legfőbb motívum. A legfőbb műve Püspökladány vonatkozásában, A szikföld sóhaja című szociográfia. A realista színezetű mű, általában véve kritikusan mutatja be a korabeli község életét, kultúráját és társadalmát.
"Mindazt, ami kedves volt, szép volt és ladányi munkaeredményként született, azt óvni és tisztelni kell."
Csák Gyula: A szikföld sóhaja
A kiállításmegnyitó további képei: Galéria