Gyermekek

Gyermekek

Az analóg (hasonlóságon alapuló) mágiára vonatkozó elképzelések körébe tartozhat az a hiedelem, hogy ha a gyermeket születés után bundára teszik, akkor göndör lesz a haja. Ugyanígy ebbe a körbe tartozik az a hiedelem is, hogy ha az anya nyugodtan fekszik a gyermekágyban, akkor a gyermek nyugodt természetű lesz. Ha a keresztelő után a keresztanya a gyermek jobb zsebébe pénzt tesz, akkor a gyermek felnőve pénzes lesz.
Morbid elképzelés, de ide tartozik az is, hogy ha a gyermek a nyakára tekeredett köldökzsinórral születik, akkor kötélen fog meghalni.
Ha nem is a szorosan vett analóg mágiához tartozik, de mindenféleképpen a jövő befolyásolásának vágyát jelezte az a szokás, hogy a keresztelőről hazavitt gyermeket felemelték a mestergerendáig, és azt kiáltották: „Híres legyen a mi fiunk/a mi lányunk!”

Régre visszanyúlik és nemzetközi jelenség a pólyásgyermekek elcserélésétől való félelem.  A magyar néphitben a „váltott, cserélt gyerek” valamilyen rosszindulatú lény gyermeke, akit elcseréltek a szülők igazi gyermekével. A transzcendenstől való félelem létrehozta a nem evilági megoldásokat is.
„Seprűt nyírágjával felfelé a küszöbre kell tenni, hogy be ne tudjon menni a rosszándékú.” „Éjjel nem szabad eloltani a gyerekágyas asszonynál a lámpát.” „Kést-villát kell keresztbe rakni az ajtóküszöbön.” „Fel kell törni a küszöbnél fejszével a szoba földjét, hogy ne tudjon bejönni a boszorkány.” „A kis gyerek karjára cérnára fűzött üveggyöngyöt kell kötni.” „A pelenkamosó, vagy fürösztő vizet este nem szabad kiönteni.” „A szobában a küszöbtől befelé kell seperni a szemetet, alkonyat után nem szabad kiönteni.”
A gyermek megrontására vonatkozó elképzelések elég széles körűek attól kezdve, hogy ki, miért és hogyan rontotta meg a gyermeket, egészen a rontás megtöréséig.
Az egyik gondolat szerint, ha nem azt a bábát hívták, aki ajánlkozott, akkor az úgy rontotta meg a gyereket, hogy bevilágított a kulcslyukon. Úgy lehetett megtörni a rontást, hogy fejszét vágtak egy tükörbe. Ha a bábát nem fizették meg jól, akkor visszajött macska képében, és a gyerek vagy nagyon sírós, vagy nagyon sovány lett, mert a bába megrontotta. Vagy az „erős fekete szemű elől dugni kell a gyereket, mert megrontja: nyugtalan lesz, nem tud aludni, mert „megverte a szemével”.
Mint látható, sokszor gyanították, hogy ki lehetett a rontás hozója. Egyszerű megoldás volt a rontás elkerülésére az ajtó bal sarkába bal kézzel elhelyezett seprű. Ha viszont már megtörtént a baj, akkor például ráolvasást alkalmaztak. „Hogy mit mondott magában a ráolvasó tudós asszony, nem tudom. Csak azt, hogy a gyereket faszén parázsra tett valamilyen fűvel megfüstölte, azután megfürösztötték, de a fürdővizébe a faszén parázsból két-három kockacukornyit izzó állapotban beledobtak.”

A foggal született gyermek a magyaroknál széles körben ismert, mint a fölös csonttal rendelkező leendő táltos legendája. Püspökladányban attól féltek, hogy a foggal született gyermek táltosként észrevétlenül elhagyja az otthonát, a szüleit, és nem tudják megtartani. Máshonnan azt tudjuk, hogy ha nem húzták ki a fogát, akkor hét éves korában táltos lett belőle.
A környék hiedelemvilága szerint a burokban született gyermek szerencsés lesz.

Ha már gyermek, akkor szoptatás. Az anyatej megóvása legalább olyan fontos volt, mint a gyermek életére vigyázni, és természetesen az ártó erők itt sem tétlenkedtek.
Tilos volt például a gyermekágyas anya ágyára ülni, mert akkor elapadt a teje. Ugyanígy tilos volt éjszakára nyitva hagyni az ablakot vagy az ajtót, mert fekete macska képében bejött a „rontó”, és megnyomta az asszony mellét – vagyis szintén elapadt az anya teje.

Torokfájás ellen fokhagymagerezdet kellett rongyba tekerni, azt a gyerek nyakára kötni az inge alá, és ott tartani. Kelevény ellen (ha már kelevényes, vagyis keléses volt a gyerek) igen összetett eljárást ajánlottak. „Háromszor megfürdetni ugyanabban a vízben. A vízben kását, vagy babot kell főzni. Kilenc apró rongybabát kell csinálni, azokat bekenni a főtt kásával vagy babbal és a maradék vizet ki kell vinni az útkereszteződéshez. Kilenc irányba szétrakni, a vizet ráönteni. Balkézzel kell csinálni, alkonyatkor. Aki belép, arra ragad a kelevény.”