Itt először is két fogalmat kell tisztáznunk. A portio hadiadót jelent, a specificatio pedig (ebben a szövegkörnyezetben) részletezést (mindkét szó latin eredetű). Ez a szöveg tehát a hadiadóba befizetett pénz részletes kifejtése.
De mi is az a hadiadó?
Mátyás király kezdte el szedni az ún. rendkívüli hadiadót. Ez évente 1 aranyforintot tett ki, de Mátyás akár kétszer is beszedte egy évben. Ez az adó rendkívül megterhelő volt, ezért a halála után nem szedték egy darabig.
A török korban a várak fenntartására és a hadjáratok költségeinek biztosítására fizették.
1715-től, vagyis a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után az állandó hadsereg fenntartására szedték, egészen 1848-ig. Ezt nevezték porciónak (portio). Ezt pénzben vagy terményben egyaránt szedték (legalábbis eleinte). Az adó mértékét megszabták az országgyűlésen, majd megyénként és helységenként kiosztották. A jobbágyok vagyonát érintő összeírások miatt nagyjából egyenlő arányban érintett mindenkit.
A portio legsúlyosabb formája a katonatartás volt, ami gyakorlatilag a jobbágynál lakó katona és lova ellátását jelentette.
A Múzeumban található füzetszerű jegyzet magyar nyelven íródott, és hat éven keresztül, 1828-1834-ig mutatja be a püspökladányi lakosság által adóba befizetett összegeket.
Ezüstforintban szedték az adót. Az adószedők (perceptorok) havonta-kéthavonta jöttek az összegekért, és az összegyűjtött pénzt beszolgáltatták. Vagy azért jöttek ilyen sűrűn, mert egy-egy területet jártak be, vagy havi-kéthavi lebontásban szedték össze.
Általában párosával jártak, legalábbis ez derül ki a forrásból. A szöveg olvashatósága miatt még az adószedők nevei is kiolvashatók:
Hári Pál, Jós(?) Sándor, Tóth Sándor, Vadász György, Nádasi György, Karacs Bálint, Fekete István, Tóth András
A füzet állapota szakadozott, a szélein gyűrött, de olvasható, már amennyire a kézírás engedi. 25 oldalon követi nyomon 6 év püspökladányi befizetéseinek jegyzékét.